Adott, amit adhatott, kevés jót és szépet (kis pénz, kis foci és tatu)
Szürke volt a hétköznap, szürke volt az ünnep
Hosszú évek múltak így, gyakran rá sem néztek. (ez érthető)
A hajnalok már vártak rá, kibontott kócos hajjal
El nem mondott szavakkal, sok-sok rejtett vággyal (csak 4-5 liter sör után megbillenve merték felfedni a bicepszet)
Tudta jól, nem értették, soha nem szerették
Szíve mélyén vak remény, de ha elment, nem keresték. (átütésre nincs pénz, marad a hosszú ujjú pulóver)
Mint amikor a gyermekek sírnak
Ha éjjel rossz álmot látnak (torz, mint az utálatoskép a templomban)
Belül úgy izzik a bánat
Az emlékek csendben fájnak (mijafaszérkelletteztetmegcsinyátatni???)
Mint amikor sebektől vérzel
De irgalmat nem kérsz mégsem (kivágnám, ha lenne nálam egy penge)
Belül úgy hordod a múltat
Bármi volt nem tagadtad
Törött és tépett szárnnyal, magányos angyal (majd azt hazudom, ilyenre akartam)
Új aspektusban mutatkozik ez a régi Ossian szám- de tetszik!
VálaszTörlés