Hose gyermekkora óta megélhetési bűnözésben szenved. Bárhova indul, mindig az útjába esik egy autósmagnó, vagy egy női retikül. De persze, addig jár a korsó a kútra...Hose meg is kapta a több éves megfeszített betöréses rablásaiért, piti tolvajlásaiért az állami kitüntetést, mellé egy 8 éves beutalót az egyik közép-amerikai rehabilitációs fegyintézetbe.
Hose drága gyermekkori barátai és "munkatársai"-akik helyett is kapott egy pár hónap üdülési csekket- elrémítették cimbijüket, hogy az ilyen kóterekben mennyire örülnek a friss húsnak és tárt karokkal, farpofákkal és letolt alsógatyákkal várják a hozzá hasonló kis halacskákat a kemény életfogytosok, így ha rájuk hallgat, jobb lesz, ha egyből farolva megy be a rácsos kapun, a seggéről amúgy is többen fogják felismerni, mint az arcáról.
Hose nagyon begazolt, főleg, hogy még egyetlen egy szőrszál sem tűzte ki gyarmatosító lobogóját az orra alatt. Hogy idősebbnek látszon, megkérte zsebes barátját, Armandot, tetováljon már fel egy hegyke bajcocskát az szája fölé, meg egy vagány kecskeszakállat és, ha már beizzította a gombostűt, valami jóó keményet véssen még valami látványos helyekre, hogy megijedjenek tőle a nagyidős kaptárlakók.
Szerencsétlenségére épp április 1-je volt, Armado meg mindig kuurva vicces kölöknek képzelte magát, így került fel Hose nyakára a dögkemény"sweet" szócska.
A második beszélőre érkezve Armando már nem Hose Rodrigezt kérte ki az ablakhoz, hanem Hosalinda Rodrigezt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése