2009. január 25., vasárnap

Kajaidő

igen, igen. itt a kajaidő...
el is indul az egyszarvú farkasvajda a lila elsőáldozó öltönyében az elspájzolt szőrös genetikai szépségért, hogy a másik lábfejét is lefűrészelje a műanyagnyelű orosz étkészlet menzáról lopott darabjaival.
de merüljünk el a részletekben:
az csillapíthatatlan éhség megszüntetésére irányuló akarat jele, hogy nem törődött azzal, hogy egyazon készletből válasszon tolvajlás közben kést és villát. a piros nyelű késhez egy étvágygerjesztő, narancsos markolatú villácskát párosított ordasunk, de ez lehet a kifinomult ízlés megnyilvánulása is, mivel a lila zakóhoz a sárgagalléros ingecske dukál.
aztán az is lehet, hogy fogyóban volt a festékkészlet a stúdióban...
aztán: biztos mindketten kaptak abból a jó kis csecsemőtápszerből, ami annak idején az usában újszülöttek ezreinél eredményezett torz végtagokat. a csajszinak, akinek amúgy is ultraformás és természetes alakja van, dolnaldkacsalábat osztott a természet, a farkasnak meg csak egyik kézfeje épp, a villa mintha úgy lenne felszigetelőszalagozva a kézfejéhez, mint a jó alkoholistának a zománcozott közlekedőedény.
a csajszi amúgy vmi durva lefolyású nemi betegségben szenvedhet, olyan vörös a 'csája.
mesteri és fantáziadús!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése